"A vallás az, hogy a dolgokat odáig viszem, hogy fönt reszkessek nyolcezer méter magasban, és lent forrjak a vulkán izzó hasában, odáig viszem, hogy még a bűn is ellenkezőjére fordul. Az az ájtatos pimaszság, amit a szociális hétköznap vallásnak nevez, parfümös hazugság, amivel Istent be akarják csapni."

"Amit a tükör megmutat, az nem csak hogy nem én vagyok, hanem lényem morbid reprezentációja. A tükör velem szembe nem engem állít, hanem a tükröt. A nárcizmusnak önmagán kívül nincs témája, abból él, hogy tükörképét önmagába visszavette. Önmaga csodálatának valamely változata.
A világ a legnagyobb tükör."

"Valóság?
Valóságban csak akkor élnénk, ha arcunk lenne.
De álarcban vagyunk, és ez az álarc nagy misztérium.
Ez a nagy misztérium a forma.
Vagyis a test. Vagyis a nő. A szent káprázat."

Az éjszakában dereng valami lét, nem szólal meg, de már tudom, ha el is hagyott valami nyomós oknál fogva, mégis van. Ha az igazság eltávolodott tőle, és ezt felismerte, az ember egyetlen esélye és védelme, hogy hű marad.

"Ma a világ válságban van, tele nehézségekkel. Üldöz minket a magány, amelytől nap mint nap szenvedünk. Bár nagyvárosban élünk, bár szinte mindig emberek vesznek körül, mégis magányosak vagyunk, mégis sokszor érezzük úgy, hogy nincs, akivel megoszthatnánk egy álmunkat, egy verset, panaszunkat vagy fájdalmunkat, könnyeinket."