Kedves Barátaink!

Ha figyelmesen megvizsgáljátok az elhangzott intelmet, akkor rájöhettek,
hogy nektek, akik még a gyermek és felnőtt kor határán álltok,
különleges lehetőséget kínál az életetek ezen időszaka!

Ugyanis azt a kort élitek éppen, ahol mindenkinél nagyobb esélyetek van megérteni, hogy mire is van minden embernek szüksége ahhoz, hogy
bejárja a Világossághoz vezető ösvényt!

Már az óvodában megtanultunk mindent, amit tudni érdemes!
Megtanultunk emlékezni arra a valóságra, amelynek nincsenek határai.

Minden más ismeretünket arra kell fordítanunk tehát, hogy megőrizzük, magunkban ezt a tudást védve a feledés szürke ködétől, ami a világból szüntelen gomolyog felénk!

Meg kell őriznünk, ezt az emlékezést, mely világít utunkon, hogy le ne térjünk az ösvényünkről, és bele ne vesszünk a sötétségbe.

„Ha meg nem változtok, és olyanokká nem lesztek, mint a gyermek,
nem mentek be a Mennyek országába!”


Ámen