Egy kocsmában három férfi találkozott: egyik takács, másik asztalos és a harmadik a sírásó.
A takács így szólt: "Ma két aranyért eladtam egy finom gyolcs halotti inget. Igyunk bort, amennyi csak belénk fér!"
"Én pedig - szólt az asztalos - a legszebb koporsómat adtam el. Így a borhoz kövér sültet is ehetünk!"
"Én csak egy sírt ástam - közölte a sírásó - de a megrendelő dupla összeget fizetett. Rendeljünk mézeskalácsot is!"
A kocsmában egész este minden kéz szorgoskodott, mert a három férfi jókedvű volt és mindig új bort, sültet és kalácsot rendelt. Kezeit dörzsölte a kocsmáros és vidáman integetett feleségének, mert a vendégek igazán nem voltak szűkmarkúak.
És amikor felszedelőzködtek, a hold már magasan járt az égen, s ők nevetve és
énekelve imbolyogva haladtak végig az utcán.
Az ajtóból feleségével utánuk nézett a kocsmáros. "Ó - mondta az asszony - ezek aztán az urak! Milyen bőkezűek és vidámak. Hoznának bár nekünk ilyen szerencsét minden napra! Akkor nem kellene a fiúnknak kocsmárossá lennie és ilyen keményen dolgoznia. Taníttathatnánk és pap lehetne belőle."