Korunk paradoxonja, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb
a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.

Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt
kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a
kényelmünk, de kevesebb az időnk.

Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de
kevesebb belátással rendelkezünk, több a szakértőnk, mégis több a problémánk,
több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.

Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk,
túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig
fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk.

Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket.
Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.
Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adtunk az
élethez, nem pedig életet az éveknek.

Eljutottunk a holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára
azért, hogy az új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt,
de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat.

Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet.
Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet azt nem.
Többet írunk, de kevesebbet tanulunk.
Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk.

Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy
több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha,
mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk.

Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis
jellemek, a kiemelkedő hasznok és a sekélyes kapcsolatok időszaka.
A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások,
de szétesett otthonok korszaka.

A villámutazások, az eldobható pelenkák,
az egyszer használatos erkölcsök, az egyéjszakás tartózkodások, a
túlsúlyos testek kora ez, és a füvek és tablettáké,
melyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, és elpusztítanak.

Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban.
Olyan időszak, amelyben a technika eljuttathatja hozzád ezt pár sort
Te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerűen csak elfelejted…