Néhány megjegyzés a novella első részéhez
Vajon így van?
Azok, akik elolvasták az első bejegyzésem... A Matek kettes című novella I. fejezetét, bizonyára kíváncsiak az eddig leírt mondanivaló lényegére. Kielemezni nem kívánom saját magamat. Szép is lenne! Az a politikusok feladata, úgy gondolom. Sokkalta inkább kiegészíteni szeretném a felvetett gondolatokat, az azok mögött álló elemekkel.
A Matek kettes című novella nem más, mint egy üzenet. És ezt nem a jelen oldal címe miatt írom így, bár kétségtelen, hogy emiatt választottam pont ezt a szerzeményt ide, mikor Wking felkért, hogy írjak itt egy blogot.
Az üzenetét szépen megfogalmazva leírhatom így: "Szar ez az egész!", majd gyorsan bocsánatért esedezhetnék azoknál, akik erősnek tartják az iménti mondatot. De talán, ha rávilágítok, hogy miért használtam pont ezeket a szavakat, akkor megkapom a hőn áhított bocsánatomat.
A novella társadalomkritikai mivolta kétségtelen. Az első mondat, melyet annyiszor hallottam már: "X Y tehetséges fiú lehetett volna!" fejezi ki talán a legjobban, hogy hátborzongatóan magas a diszkrimináció a világban... Mitől vagy megkülönböztetve, ha a faji, szexuális és vallási hovatartotzást figyelmen kívül helyezem? Öltözködésed, zenei beállítottságod, vagyoni helyzeted, értelmiségi szinted, de még az is, hogy hányszor veszel levegőt 1 perc alatt okot ad, hogy megkülönböztessenek. Ha pozitívan kapod, örülj. De ha van pozitív, akkor van negatív is.
Jelen esetben a társadalmi pozíció és az értelmiségi szint ad okot a negatív megkülönböztetésre. Ritkán vizsgáljuk/vizsgálják (iskolákban akár) az OKÁT, hogy miért nem tanul jól valaki? Könnyebb rámondani vizsgálat nélkül, hogy: "HÜLYE!" Nem sokaknak jut eszébe feltenni pár kérdést: Talán diszlexiás? Talán diszgráfiás? Talán disznók a szülei a gyermeknek? Mi lehet a baj?
Csak egy kis odafigyelés kéne. Az egész világon EZ a legfontosabb ami hiányzik. Persze ha már szóba került a téma az felvet egy újabb kérdést...
Miért van az, hogy ha valaki odafigyel a másikra, az tolakodásnak veszi? Az alap példa:
nagyi odaszól az unokának:
"Kisfiam/kislányom, vegyél fel egy pulóvert, mert hideg van kint, és esőre áll az idő!"
Unoka válasza (az esetek nagy részében):
"Hagyjál már! Azt mondta a TV/rádió/internet, hogy nem lesz eső!"
Az általánosított tendencia pedig az, hogy unoka úgy bőrig ázik, hogy egy hétig prüszköl kínjában.
Persze egy idegen nem figyel oda a másikra, hiszen pénzorientált a világ. Azaz a "minek-figyeljek-oda-hiszen-úgyse-téríti-meg-senki" elv a domináns. Főleg ha (Uramboccsá') tanár az illető.
Persze egy gyermekre elsősorban a szülő feladata lenne figyelni... De ha feljebb megírt kérdésekből a "disznós" a helytálló, akkor sajnos a gyermek "tehetséges lehetett volna", ha kap lehetőséget. Ki ad neki? Ki ad nekünk?
A folytatás nemsokára kikerül... Van ennél rosszabb is?
Fentiek általános érvényű gondolataim, ahogy ez is: aki magára veszi, és elkezdi mondani, hogy "de Ő így meg úgy", akkor bizonyosan elevenbe vágott nála. (Írhattam volna így is: "Akinek nem inge, ne vegye magára!")
jamesbond
Az üzenetét szépen megfogalmazva leírhatom így: "Szar ez az egész!", majd gyorsan bocsánatért esedezhetnék azoknál, akik erősnek tartják az iménti mondatot. De talán, ha rávilágítok, hogy miért használtam pont ezeket a szavakat, akkor megkapom a hőn áhított bocsánatomat.
A novella társadalomkritikai mivolta kétségtelen. Az első mondat, melyet annyiszor hallottam már: "X Y tehetséges fiú lehetett volna!" fejezi ki talán a legjobban, hogy hátborzongatóan magas a diszkrimináció a világban... Mitől vagy megkülönböztetve, ha a faji, szexuális és vallási hovatartotzást figyelmen kívül helyezem? Öltözködésed, zenei beállítottságod, vagyoni helyzeted, értelmiségi szinted, de még az is, hogy hányszor veszel levegőt 1 perc alatt okot ad, hogy megkülönböztessenek. Ha pozitívan kapod, örülj. De ha van pozitív, akkor van negatív is.
Jelen esetben a társadalmi pozíció és az értelmiségi szint ad okot a negatív megkülönböztetésre. Ritkán vizsgáljuk/vizsgálják (iskolákban akár) az OKÁT, hogy miért nem tanul jól valaki? Könnyebb rámondani vizsgálat nélkül, hogy: "HÜLYE!" Nem sokaknak jut eszébe feltenni pár kérdést: Talán diszlexiás? Talán diszgráfiás? Talán disznók a szülei a gyermeknek? Mi lehet a baj?
Csak egy kis odafigyelés kéne. Az egész világon EZ a legfontosabb ami hiányzik. Persze ha már szóba került a téma az felvet egy újabb kérdést...
Miért van az, hogy ha valaki odafigyel a másikra, az tolakodásnak veszi? Az alap példa:
nagyi odaszól az unokának:
"Kisfiam/kislányom, vegyél fel egy pulóvert, mert hideg van kint, és esőre áll az idő!"
Unoka válasza (az esetek nagy részében):
"Hagyjál már! Azt mondta a TV/rádió/internet, hogy nem lesz eső!"
Az általánosított tendencia pedig az, hogy unoka úgy bőrig ázik, hogy egy hétig prüszköl kínjában.
Persze egy idegen nem figyel oda a másikra, hiszen pénzorientált a világ. Azaz a "minek-figyeljek-oda-hiszen-úgyse-téríti-meg-senki" elv a domináns. Főleg ha (Uramboccsá') tanár az illető.
Persze egy gyermekre elsősorban a szülő feladata lenne figyelni... De ha feljebb megírt kérdésekből a "disznós" a helytálló, akkor sajnos a gyermek "tehetséges lehetett volna", ha kap lehetőséget. Ki ad neki? Ki ad nekünk?
A folytatás nemsokára kikerül... Van ennél rosszabb is?
Fentiek általános érvényű gondolataim, ahogy ez is: aki magára veszi, és elkezdi mondani, hogy "de Ő így meg úgy", akkor bizonyosan elevenbe vágott nála. (Írhattam volna így is: "Akinek nem inge, ne vegye magára!")
jamesbond